Szóval Katica története úgy kezdődött el hogy anyukámnak kispolája volt, én abba nőttem fel. 16 voltam mikor eladták szüleim azt a kocsit (amin eredetileg meg akartam tanulni vezetni)
Ezek után fájó szívvel feladtam hogy én valaha meg tanulok vezetni.
Végül több évvel később sikeresen leraktam a jogosítványt, amiről valószínűleg több videóban is szó esik majd.
Ekkor egy Skoda 120-as vezető ülésében gyakorolhattam a továbbiakban.
De ott motoszkált benne a kétely és a vágyakozás.
Nagy nehezen több éves várakozás után családi segítséggel meg tudtam venni ezt a csodát!
2019 februárja óta boldog tulajdonosa vagyok ennek az 1988-as Polski Fiat 126P-nek.
A kocsi eredetileg...
Nos az úgy kezdődött, hogy a képen látható masina a tulajdonomba kerüljön, hogy éveken keresztül nézegettem a használt autókat, aztán életem párája kitalálta hogy akkor karácsonyra kaptam tőle egy jogosítvány megszerzésére jogosító papírt (ami annyit jelent, hogy kifizette az oktatásom alapdíját és az első vizsgáim díjait, és természetesen ha elsőre nem sikerül valami, eü, forgalmi, kresz, stb, akkor azt magamnak fizettem ki), és ezek után nem volt kecmec, nem mondhattam továbbiakban hogy akkor nem tudok vezetni.
Így kezdtem meg az okulást.
Elég vicces volt mikor a nagyon modern autóból át ültem gyakorolni párom autójába ami egy Skoda 120-as.
Szóval voltak vicces esetek ebből fakadóan.
Mindegy... Ha érdekel majd elmesélem (máskor) Sikeresen leraktam a vizsgát! Meg lett a jogosítványom.
Ezek után kiderült hogy hát szép meg jó a Skoda 120... nevezzük nevén a gyereket Egérke! De nincs horga, és hát kellett volna a horog, mert nem lehet mindent tetőn elszállítmányozni. Szóval párom kitalálta hogy akkor legyen egy horgas autónk, és mivel nekem még nincs a nevemen autó, ezért legyen az enyém.. Így lett a flotta új tagja Panda... Szép meg jó, horgas, ötödik fokozatos, autópályát bíró gyönyörű sárga járgány, de nem álmaim autója.
Közben beléptem a Polák csoportba facebookon mert mindenkinek van facebookja még nekem is (^.^) Szóval ott csorgattam a nyálam a járgányokra, és mikor mentünk találkozókra, mindig meg csodáltam a polkikat.
Végül 2018-2019 telén kitalálta életem párája hogy akkor nézzünk autót... bele mentem jó nézzünk a bukottak nyugalmával hisz úgy sincs pénzem most egy járgányra...
küldözgettük egymásnak a linkeket repedtek az árak, végül potom 250km-rel arrébb találtunk egy jó ajánlatot.
Menjünk nézzük meg!
Vonatra szálltunk minden cuccal együtt, és mentünk. Az eladó rendes volt, próba kört is engedett, persze parkolóban hogy ne legyen nagy probléma. (érthető volt az ő indoka is lássuk be!)
Ez volt az első eset hogy ott voltam az autó megvásárlásakor, és én írtam alá a papírokat személyesen és intéztem az ügyeket.
A fenti kép pedig akkor készült mikor beraktuk a cuccunkat a kocsiba és indultunk haza, hogy az új szerzeményt befogadja a család.
Egyszerűen imádni való kis kocsi!
Kék!!!!
126P!!!
és ami a legjobb!
Bovdenes indításos!
Haza hoztuk, körbe fotóztuk...
és sokáig állt csak úgy a dolog, mert nem volt pénzem folytatni a projektet... így is legalább 4 hónapvolt mire ki tudtam sajtolni magamból a részleteit a kocsinak, hogy ténylegesen teljesen az enyém legyen.
(Mert hogy párom adott rá kölcsönt.)
De most már az enyém!
Jöjjenek az itthon készült első képek:
Még a haza úton megálltunk... (ekkor cseréltem párommal volánt 150km volt mögöttem)
Ez volna hát katica eredet története.
Bármi kérdés maradt ki, szóljatok, előbb utóbb lesz róla egy értekezés stíl szerűen Katicában felvéve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése